A szerelmes verseimnek teljes mértékig valóságos ihletője van, azonban az a dolog nem jöt össsze, ezért ez a vers. 

Egy válasz után

Ez a nap az, mely megváltoztatta a világot számomra
Volt valaki, aki nem olyan volt, mint éjszakai álmomban
Elvakított a köd, melyet rózsaszínnek neveznek
S egy röpke pillanatban a szívünkre helyeznek
Azt gondoltam, ő az, kiért érdemes lenne élni
Csak ezt az egyet akartam én Istentől kérni
De hiába epekedtem hisz nem kaptam segítséget
A történtek után leveszem a régi terítéket
Egy újat teszek fel, egy patyolat fehéret
És elfelejtek mindent, mi történt az egészet

El akartam mondani neki, hogy én mit is érzek
Mindazt, hogy miatta már több sebből vérzek
De nem úgy sikerült ahogy szerettem volna
Miatta, mert nem olyan volt, mint az álmomba
Csak mosolygott, s magával volt elfoglalva
Nem érdekelte, s közbevágott a mondandómba
Hát rendben van, én nem fogok ettől falnak menni
Csak rosszul esett, mert nem láttam még őt így viselkedni
Talán nem ő az angyal ki felvisz a mennybe
Itt hagy lent engem, a Földön, a szennybe
Mert szenny ez az élet, ha nincs miért élni
Tudom kissé depis, de lehet másképp vélni?
És bár nem megyek a falnak, de mégis fáj
A rózsaszínből kifakult szürkévé a táj
Válasza után még a nap is égetőbben ért el
Egész testem tele volt keserű verítékkel
Mert megizzadtam én érte, de ő ezt nem értékeli
Talán jobb így, s majd valaki a jövőt szebbé teszi
Ha  ilyen vagy, hát csak tessék, engem nem érdekel
De egy darabig még biztos a fejemben leszel!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.