Neil McCauley barátom is papírra vetette érzéseit, méghozzá nem is akárhogyan. Már majdnem mintha magamat láttam volna:P. Témája a már klasszikussá vált: szerelem. A mű maga még márciusban keletkezett, de csak most jutott el hozzám gépelt formában is. 

Vágyakozás egy gyönyörű lány után

Tegnap egész éjszaka, csak reád gondoltam;

Mikor a tücskök zenéjét, áhítattal hallgattam.

A Hold fényéről elsőre, te jutottál eszembe;

Ahogy szoktál nézni, mélyen szemeimbe.

Arra gondolok, hogy bárcsak velem lennél;

Gyönyörű szemeiddel, nemcsak kecsegtetnél.

Fognám kezeidet, s nem engedném el többé;

Hiszen te, vagy aki engem, kipótol egésszé!

Aranyos fejecskédet az ölembe hajtanád;

Csak arra tudnék gondolni, mily szép ez a világ!

Fölállnál mellőlem, s lábaid csodálnám;

Gyönyörű testedet, végig csókolgatnám.

Sétálunk a parton, együtt kéz a kézben;

S, már a lámpák is kialszanak, lassacskán a téren.

A város végleg elcsendesül, minden teljesen néma;

Csak néhány kutya ugat, lépteinket hallva.

Házad kapujában, csókkal búcsúzunk egymástól;

Belül, mégis fűtött lelkem, a szüntelen vágyakozástól.

Azt szeretném, hogy az idő, álljon meg örökre;

Csak a szerelem maradjon és semmi más körötte!

Nem voltam ily boldog, mióta világ a világ;

Köszönöm néked ISTEN, ezt a beteljesült csodát!

Neil McCauley

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.