A sújtó érzés

Mint búsan álló fába a sújtó fejsze nyele
Úgy hasított az érzés a szívembe bele
Tudom jól, hogy a többiek nem ugyanazt akarják
De mégis énvelem a bolondját járatják
Mert ők azok ki mosolyt csalnak bájos arcára
S beleszólnak a világ, és jómagam harcába
Tudom én, hogy ők ezt céltalanul teszik
De félek, hogy ő benne egy új érzés születik
Egy új érzés, mely engem már magával sodort
Elindított valamit, mitől bennem egy harc dúlt
Nem csak hogy dúlt, dúl az még ma is
Ma sem történt változás, eltelt ez a nap is
Össze kéne hát  szedni minden erőm
Ezt az állapotot, már nem bírja ketyegőm
Esküszöm az égre, ha elég bátor leszek
Szemébe nézek, s valami váratlant teszek
Megmondok majd neki, mindent mit érzek
Remélem válaszától újra magamhoz térek
Vagy rosszul fog esni, vagy leszek oly vidám
Bármelyik is lesz majd, az  már nem az én hibám
Többet nem tehetek az ügy érdekében
Lassanként elmúlik biztos késztetésem
E sorokkal búcsúzom, már nincs mit mondanom
Bárhogy is alakul, azt élvezni fogom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.