Úgy érzem ez a vers nem lett olyan jó talán, de kirakom, hátha valakinek tetszik.

Fáj a szív, fáj a lélek
Isten mondd meg: miért élek?
Mért fáj minden egyes nap, mintha szíven szúrtak volna?
Mért nem nyilaz most Cupido, hisz az volna a dolga!?
Nem fájna az érzés, s nem emésztené szívem
Apránként mint egy féreg szívja ki a vérem
Lassan emészt fel, hogy jobban szenvedjél
Felejtsd el örökre, vagy valamit tegyél!
Bár tanácsként írtam, de saját probléma
Nehéz ezt így leírni belegondolva
Szerelembe estem, s csak lestem
Hogy mí fura érzések kerülgettek engem
Egyszer fenn, s egyszer lenn, tartja a mondás
De ily mélyen szívemben rajta kívül nincs más
Hiába van szabadon szívem kulcslyuka
Nincs nála a kulcs, hogy benyithasson oda
Mint a Naprendszertől az univerzum legtávolibb pontja
Mely egyre távolabb van így soha nem érhetsz oda
Annyira van a zár a kulcstól, mely nyitja
És az örömöt, mi kint van belülre hozza
Talán még sincs olyan messze, mint az univerzum vége
Csak néhány hétbe telhet vagy egy emberöltőbe
De bárhová is megyek vagy bármit is teszek
Vele vagy nélküle de én boldog leszek!

Laccy93

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.